A bencés világban, a középkorban nem szerepel a szociális kérdés. Nem azért mert antiszociális volt, hanem azért, mert a testvériség igazsága, a felebaráti szeretet követelménye magától értetődő volt.Pedig a társadalmi külöbségek igen nagyok voltak és mereven tagoltak. Ám ezek a különböző sorsok csak "szerepek" voltak, melyeket nagyon is komolyan vettek az emberek, de átütött rajta a testvériség. A koldus, akinek hite volt, belül jót nevetett azon, hogyan komédiázik a király. Valójában ő is csak egy haszontalan, pokolra való ádámfia, akin csak Krisztus érdeme segít. Ez a mélységesen keresztény életszemlélet feoldotta a sorstragédiákat és derüs bohózattá változtatta a földi nagyságok pompáját és fontoskodását.

Csak a föld fiainak olyan fontos a szerencsés sors, hisz abban üdvösségüket keresik. Márpedig olyan földi sors nincs, amely az ember üdvösségének megfelelne. Ezért olyan elégedetlen, komor, boldogtalan és "szocialista" a hitetlen világ.