Nem ismeri ki az embereket és magát még kevésbé ismeri ki. Minden nagy törvény szerint müködik benne és e törvények ismeretlenek. A szemmel nézünk és nem látunk vele se befelé, se át, sem magunkba, se másba, se az anyagon át, se a másvilágba át. Egy almát vágok ketté és abban lehet, hogy egy atom van, mely egykor Iphigenia vérében keringett, vagy Brutus tőrén csillogott és szép fehér orpington kakasom tarajában egy atom lehet Sulejman hamvaiból és a fenyőfában itt a lugas mellett az orleansi szüz hajából. Nem látjuk, nem látjuk. Sokszor gondolom, hogy mit is látunk és mit ér valójában a látásunk? Nem fordítom magyarra, mert a szent sugalmú szónak sem báját, sem mélységét, sem szomorúságát, sem világosságát nem birnám visszaadni, leírom latinul: nunc videmus per speculum in aenigmate . . .