I.1. Az ember nagy titok. Az ember nem szülőanyja méhéből, hanem sokkal messzibbről születik. Minden ember, aki az utcán mellettem elhalad, egynéhány százados multat képvisel. Vére, jelleme, sajátságai, hajlamai, észjárása, alakja, szemének, bőrének, hajának színe századokon át lett. Milyen kicsiségeken mulott, hogy ilyen lett; nincs két kivül-belül teljesen egyforma ember, pedig mind egyforma. Valami váratlan nagy jó alakjában érez meg az egyik egy jót, amelyet előtte valaha cselekedtek és teher alatt nyög a másik, mely generációk előtt szakadt be valamelyik őse révén a családba. Én nem tudom, van-e ember, akivel nem történt valami, amire néha igy gondol: jobb szeretném, ha nem történt volna, pedig  valójában minden, ami történt, úgy volt jó, ahogy történt.