Prima primavera   --- CLXXXV. ---

     Nem a túlvilág szülötte vagy és nem nézed bélyegnek a postást .

Hosszas huzavona és halasztgatás után , talán visszatekintenék most az

első tavaszra , melyen megérezhetted a tavaszi napsugár melegét és a

fényt - mely végigkísért .    A fényről mások értesítettek és nem tudtál akkor

még ragyogásodról .     Most is ragyog arcod - de sok tavasz elszállt és felhővé

változott , hogy továbbkísérjen .

     Gondolataid azóta felnőttek és végigbarangolsz belső szobádon , mely

lakáshelyiség valami megmagyarázhatatlan okból - az első tavasz nevet kapta .

     Legendás és varázslatos lényed , máig is kifürkészhetetlen előttem és most

itt lehetek újra szobádban , hol homokórád elsivatagosodott .

     Hellyel kínálsz , de valahol azt érzem , hogy késleltetett közvetítésben állok ,

hol a rendező mindent kimondat a szereplővel .    Kopár színpadnak érzem most

szobád és csupán annyit mondok , hogy ne rombold magad feleslegesen - kérlek ,

de már nyalod-nyeled is - könnyeidet .    Majd elterelem a szót és megígérem - ha

én leszek a király , úgy legelső intézkedésemként visszarendelem a legelső tavaszt

és megöntöztetem a kiszáradt földeket és mezőket - és ez megnyugtat .