Az Isten országa, csak az emberi méltóságukra ébredt emberekben tud megszilárdulni. A Róla alig tudó ember mindig csak korlátozott Istent tud magának teremteni. Amíg az ember tárgy marad, addig Isten nem is lehet más a szemében, mint zsarnok.

Minden ember jogos igénye, hogy személyként bánjanak vele. Semmi nem sérti jobban, mintha méltóságát sárba tiporják, és semmi nem szolgálja jobban a felszabadulását, mintha méltóságát   -éppen annak tiszteletben tartásával-  tudatosítjuk benne.

Ezt a méltóságot kell tehát az Egyháznak megszólítania és annyi alázattal, hogy minden ember érezhesse: Ő is  -éppen embersége révén-  részesedik ebben az egyetemes méltóságban. Csak így fogja mindenki elismerni az Egyháznak azt a jogát, hogy megszólítsa..