A vágy nagy titok.Rettenetes tény üldöz bennünket: a kielégithetetlen vágy és a kielégiteni nem bíró tehetség. A vágy feneketlen; az ember belészórja munkáját, terveit, nem elég, beszészórja gondjait, minden engergiáját, nem elég, belészórja kicseit, örömeit, nem elég, belészórja életét, becsületét, nem eég, nem elég. A vágyótehetséget nem lehet kielégíteni; a vágy üldöz, kínozva követ és lépésről-lépésre kerget.

A vágynak mindig uj tárgya támad. Mikor nagy erőfeszítéssel elérünk valamit, csak ez? . . .gondoljuk. A vágy és a fantázia együtt jár, de a fantázia megcsalja a vágyat? messziről nagy, szép és értékes, ami után vágyakozunk, de amire odaérünk, rendszerint vége az illuziónak. A lainzi kastélyban van egy kép, Titánia szamárfejü emberrel játszik. Erzsébet királyné mondta e kép előtt: ez a szamárfej a mi illuziónk, mellyel folytonosan enyelgünk. - Hányszor van, hogy: majd ha a fecskék fészket raknak! . . .és a fecskék elbúcsúztak, a hársfák is ránk hullatják levelüket, mint Roxanra az őszi alkonyatban és mégsem történt még meg! - Több be nem teljesült vágy hull le rólunk, mint százados hársak minden levele!

Minden tehetségünk kielégithetlen és mégis mennyi kielégíthetetlen vágynak kell életünkben lennie, míg az ember elér a kielégíthetetlenség igazi , mély meggyőződésü tudatához.