A test földből vátetett és a föld felé húz: vagy feljebb volna az ember, vagy lejjebb: de így anyaggal körülvéve, valódi ronkonságától messze, az anyag legfelső és a szellemi világ legalsó pontján valóban nehéz a sorsa. A földben csodálatos erők rejlenek, melyek a lelkre törnek: az ember egy ponton,  a sarkán érintkezik a földdel és a csábítás a sarka után leselkedik, mégis olthatatlan szomjúsággal nyujtózkodik a sarkon föl a szívig. Hallgatott az asszony szavára, olvassuk a Szentirásban, mikor az első bűn megesett. Az asszonyi szó azóta folyton hallatszik: a gyengeség szava, mely úgy betölti az embert, mint nagy sikoltások a tágas termet.