Megyünk előre és életünk romjain járunk, a szívünk darabokban hül ki, míg meg nem mozdul a vén ásó, mely minden élőt göröngyök alá temet. (Byron.)

Az élet zárt sorokban marsol : előttünk sokan marsolnak, utánunk is, zárt sorokban.

Az irtózat jelenetein gyorsan tovább marsolunk s a halottas kamrába is csakhamar uj bérlő kerül. A szoba, melyben lakom, mástól maradt rám és csak röviddel azelőtt ürült ki, mint röviddel ezután megint kiürül és máris más van kiszemelve utódul.

Az élet nem kor szerint ad obsitot, a regruta és veterán egymás mellett marsol: ha elesik valaki a sorok összezárulnak, mennek tovább és mint a vízesés vizei nem fogynak el.(Müller.)