Előttünk megy valaki  -nini, mintha én volnék-  fényesség ővezi, elérhetetlen:vágyaink.

Minduntalan beverjük fejünket a jelen vagy jövő falán s hányféle hang kiabál a multunkból! Kidolgozzuk nagy pontosan elhatározásainkat és jó szándékainkat;egyszerre csak elényul egy láthatlan szivacs és letörli őket.(Hugo Viktor.)

A szív mélységeiben nem violák és rozmaringok, ott nagy titokzatosságok vannak; nagy barlangokban laknak ott a szörnyek s szakadékok szélén ugrásra készen lapul talajhoz a rossz.

Ifjuságunk hosszú remény, kurta emlékezés, az aggkor kurta remény, hosszú emlékezés. Nagy kalapácsot kíván a karunk, kicsi hangot a fülünk, egyszer csak kis kalapácsot kíván a karunk és nagy hangot a fülünk, írja valahol Mikszáth.