Itt nem leljük meg, amiért epedünk. Idegenek vagyunk itt és nem ismerjük ki magunkat. - Tudsz-e a szenvedések céljáról és az élet titkaról feleletet? És arról, ki uralkodik a csillagokon ott fönn és a lelkiismereten itt lenn?

Van egy skót tengerészdal; öreg tengerész ül a kötélcsomón, hátamögött a kikötő és délvidékek pálmái, de a hajós az idegen nagy vizekre néz s a messzeségben elmosódott fátyolos vizeken túl a szülőföld nyájas zöld partját látja, ahol a vén világító toronban csillámlanak a tüzek, a vizeken vitorla árnya leng, sirály röpkod és valahol egy halász dalol.

A lélek is iígynéz néha s az elmosódó messzeségből érzések, hangok, álmok, nyugtalanságok, látások, félelmek kelnek, üzenetek egy más világból, a szülőföldról. A létben vezérel a tünde remény, játékában érzi ey gyermek s biztatja a férfit, mint estéli fény. Nem hal meg, holtat ha temetnek, mert ha sírba száll kimerülten a vén, a síron a fejfa írása: REMÉNY.(Schiller.)