A lélek tehát e szentség vétele után örömmel, énekelve, ragyogva száll Isten felé,  -mint a kis madár az ég felé;-  a test pedig, mint lomha csúszó-mászó állatok az ötödik napon, itt marad és a sír iszapjába temetkezik.

De addig is, amíg oda jutunk, világosan kell ennek a különbségnek előttem állni, hogy a test állat, helye a föld pora, iszapja, ahol mőködései csak a csúszás meg a mászás; a lélek éneklő madár, helye a levegőég roppant akadálytalan birodalma, mőködése a dal, a szárnyalás, az emelkedés. Ne keverjük össze a kettőt, ne cseréljük fel a lakóhelyeket, a működéseket!