Az ima egymagában csak mankó, de nem az egészséges ember járása-kelése.Az oltáriszentséggel összekapcsolva van igazán aktivitása és embert alakító mondanivalója.

Az imádság a történelmi idő  folyamán a legváltozatosabb formákat öltötte: hol hódoló volt, hol kényszerítő, hol alázatos, hol követelőző, hol száraz, kol meg képekben gazdag, megmásíthatatlan és alkalmazkodóképes, gépies, gépiesen ismétlődő és szellemi felkészültséget igénylő.

Néha egy-egy fajtája más és más szerepet játszott: volt akinél teljesen üres imamalommá változott, a szavak puszta egymásutánjáva, volt akinél mindig megtelt érzelemmel, megnemesedett, de az is megtörtént, hogy akinél eredetileg egészen magasztos hivatást töltött be, később mechanikus kántálássá alakult át, mert nem követte vagy nem igazolta az imádsággal harmóniában lévő emberi élete, példaadó gyakorlat.

Hitelét vesztettet ez az ima. Nincs értéket nincs vonzása.