Legcsekélyebb értékű a pillanatnyi élvezetekre (esztétikai magatartás), de legértékesebb a vallásos élet, amely anyag és lélek, véges és végtelen ellentétének átélésével beteljesíti az ember hivatását, feszültség és fájdalom, csodálkozás és megtisztulás csúcsaira emblve fel őt.

" Az erkölcsi magatártás összeütközik az esztétikus megatartással  -irja Kirkegaard- , ezután a hít vivja meg a maga harcait mind az etikus, mid az esztétikus magatartással.

Az etikus ember azonnal pontosan megkülönbözteti a jót és a rösszat.

S ha tehát több rosszat találna magában, mint jót, ez nem azt jelenti, hogy győzött benne a rossz, hanem  hogy tudja : le kell gyürnie a rosszat és győznie kell a jónak.