Egy-egy fel nem bontott levél megannyi bizonytalanságot rejt , de te akkor

örvendsz legjobban soraimnak - ha sírsz .    Szóval , amíg az írásokra igény van ,

addig semmi nem reménytelen , s hiszem azt , hogy mindenkiben megvan egy

kétsoros költemény - és miközben (s)írsz , 50%-ban megbékélsz e világgal .

     Senki nem ért meg , hogy miért keresed máig is gyermekkorod homokozóját

és azt a hintát , melyet nagyapád szerelt fel .   

     Olvastam szabad verseid , s egészen jók , de minduntalan visszatér ezekben ,

a volt szomszédfiú - ki máig is agglegény maradt , s kitől úgy mentél el , hogy

egyszer visszajössz , s úgy jössz vissza majd , hogy többé el nem mész - de nem

így történt .    Az Élet , minden forgatókönyvet átír .  

     Most veled látogathatok haza hozzád – kicsiny szülőfaludba , hol házatokat más

lakja már és igen-igen meglepődünk amikor a fiúról kérdezve azt halljuk , hogy anyja

mindenkinek csak dicséri , miközben a falu leányai - meg mélyen hallgatnak .   

     A fiam nem eladó , hangoztatja csak mindenkinek – a legény anyja .   

Vagy mégis ?

Egy fiút harminc ezüstpénzért adtak el , jut most eszembe - akaratlanul ...

     Amikor kifelé jöttünk , gépkocsid ablakmosójából , finom parfümöt éreztem ,

ami a reményt jutatta eszembe , színessé tévén a kiutazást .

     Azóta , már visszafelé jövünk - de már a parfüm is kifogyott , s most gépkocsid

ablakát sűrű könnyeid zápora áztatja , melyet gépkocsid ablaktörlői képtelenek  

letörölni és megérteni , mert valóban felfoghatatlan - mi benned lejátszódott .   

    Gyermekorrod-gyermekkorod illata  azonban - mit sem változott .

.