Emlékeid ködösítő spray-jel kezeled és engem is meggyőzve vallod , hogy

gumibottal nem verhető le a szépség és az erény .    Verejtékben fürdesz és fájdalomban

törölközöl - de nincs tőkéd , hogy felvásárold  az ég csillagait és szétoszd azokat barátaid

között .     Igen , túlságosan jólelkű vagy és még véletlenségből sem tartanál meg saját

részedre egy csillagot se .   (Kettőt semmiképpen nem !)

    Mennyei konzulátusod - templomod , ahová nem kalapodat viszed megmutatni .

Vidámságod valamiképp , mindig átvezet a napos oldalra és amikor egy-egy kirakathoz

érsz , a bábuk megelevenednek és megcsodálnak - ha csupán egy pillanatra is .   

    Oly szép most minden és figyellek ahogyan önmagad árnyéka kerget - de néha meg is

előz vagy átlépsz azon  ahhoz , hogy kaméleonként beleolvadj a világvárosi tömegbe .

    Befejezem .    Annyi mindent gondolnak rólad és mindenki csak csodálkozhat rajtad ,

hogy miként is élhetsz egy olyan szívvel , amelyiknek még nem találták meg párját ? 

     Ám - Te a leghatározottabban vallod és vállalod , hogy műszívre azért mégsem szorulsz !