| 		
		 
 "V" betüd A.D.2009.06.07-re
Emilius emlékíró  2009.06.06. 21:58 
 
                        „V” (b)etűd   --- CLXXI. ---   
  
     Utolsó betűd mit ujjaiddal mutattál , az egy "V" betű lehetett és azt  értelmeztem  
ki ebből ,  hogy : Vége , pedig annyi minden más kezdődik még „V” betűvel .   
     Már látom , hogy hamarosan adót vetnek ki szépségedre amikor Budapest   
belvárosának legfényesebb  kirakatában lehetne talán helyed - ám szíved mégis  
Magyarország legeldugottabb  falujában maradt és a faharangtoronynál , honnan  
ellátni  Párizsig is , nyilván csak ha tiszta a légkör és nincs Napfogyatkozás  . 
     Nem lehet más választásom , minthogy egy fotóetűdbe kezdek , mely  tanulmány  
egy művészi  gyakorlat lesz - és ennek vázlata már érlelődik fotólaborom előhívótálában  . 
     Érthetetlen már az is önmagában , hogy barátnőid mind kémnők - s ezt nem  is lett  
volna  szabad talán leírnom , de szerintem Te "nem jelentesz" - nemzetbiztonsági   
kockázatot  
   
 
     
      Kedveled a román(c)okat és ha Ámor eltalál - bizti túléled .     Beszéded izgató ,  
mint  egykoron a Szabad Európa Rádió hangja volt .      
      Etűdöm - közben elkészült és azt érzem , hogy jó , bár nem vagyok a  széptan  
tudósa  .    Vázlatom egy fiatal lányt ábrázol ki elindulni készül és  ujjaival egy "V"  
betűt  formál és munkám befejezésére sajátos címet nyer , hol a "V" betű azt jelenti ,   
hogy : Vágy  .  
      A varázs elmúlhat , de a vágy az mindvégig követ(el) .     Kifejezetten , vagy  
kifejezetlenül .   
     A varázs kivételesen mégsem múlt el és visszatértél bevetve összes  fegyvernemed ,  
majd  amiként elvonultál a felsorakozott ólomkatonák díszsorfala előtt , azok sorra   
mind  elolvadtak - és így újra kettesben lehetünk .    Olyanná lett  minden , mintha el  
sem mentél  volna .  
      Relikviáim szobájába invitállak , hogy bemutassam legújabb etűdömet és  nem  
is igazán  értem , hogy mi is történhetett - de oly meggyőzőnek találtad vázlatomat ,   
hogy magad  is beléptél a képbe , hogy ott is maradj : időtlen-időkig - megőrizvén a   
pillanat  szépségét .       
      Megmaradva szépnek és fiatalnak , mint amilyen csakis egy olyan leány  lehet - ki  
már nem  gondol többé a Holdra - melyet nem csupán anekdotákból ismer . 
   
 
  
 |