| Üdvözlet : A fény(képész) A.D.2009.06.06. |
A fény(képész) A.D.2009.06.06.
Emilius emlékíró, a fények mestere 2009.06.10. 08:37
A fény(képész) --- CLXXIII. ---
Voltak idők , amikor a fényképészt - fénymesternek hívták , de mára ez
lerövidült fotóssá .
Ügyfeleim a napsugarak - egy kivétellel és ez Te lehetsz . Régi-(légi ?)
pompádban ragyogsz - miközben sütkérezel az elismerésekben és
bókokban .
Annyiszor kértelek már , hogy ne űzd el a fényt - luxus és "fényűzés"
imádatoddal - ám mindhiába .
Egy alkalommal a bölcset fiatalok keresték meg és azon kérdésüket
fogalmazták meg , hogy mi is lehetne az élet értelme ? A bölcs azonnali
válaszában azt emelte ki , hogy életünk lényege , hogy megtanuljunk
várni . A csoport egyik tagja megtoldotta a kérdést - és mennyit kell várnunk ?
A bölcs ezután hosszabban elgondolkodott , majd azt felelte , hogy nem
sokat - csupán egy életnyi Időt ! (Úgy hiszem - Te nem voltál közöttük .)
Persze , hogy nem voltál ott - mert felhők között bújócskázol és színdarab
az agyad - míg a színpad lehet az ágyad , hol egyre nyugtalanabbul pihensz .
Hiányzott most neked ez a vagyonadó fenyegetettsége (?) - hiszen kéglid
kétszer harmincmilliót is megér , de adózásod sem megfelelő hiszen több offshore
céged van a Mont Everest lábainál - és mindenki tudja , hogy naponkénti
levelezésben állsz a serpákkal . Előbb, vagy utóbb - félő , hogy lebuksz !
Túlreagálsz minden helyzetet - de nem érzed a terrorveszélyt . Egyet mond
a szád és megint mást nyelved .
Valami okból , mégis az egyszerű szegény kis fénytelen fényképészt keresed
meg , ki éppen most készül elvinni lebénult fotómasináit alkatrésznek - a
digitális-fényképezőgépbontóba ...
Ellenállhatatlan vagy újra és érzem benned miként a szél és a Nap illata vegyül
de annyi mindenre gondolhatnék - ám nem tehetem , mivel Te a valóságra tereled a
szót - és közlöd velem , hogy formálisan nevemre íratsz öt offshore céget és a
Mont Everestnél általad felvásárolt földterület öthatodát . A dolgokat komolyra
veszed és megígéred , hogy éveken belül - ha nem kerülünk addig rácsok mögé ,
úgy a Mont Everestet átnevezed - Mont Emillé . Az eszem is megáll , hogy
miket ki nem találsz - hiszen tudod , hogy nem a pénzedre vagy hírnévre van
elsősorban szükségem !
Megvallom , inkább vállalnám a rácsokat veled , mert úgy melletted lehetnék ,
és nem kellene helyetted a serpáknak sem írnom , s a Mont - maradjon csak meg
Everestnek .
A rácsok - sokszor jellegtelenek , de időtlenek - és van , hogy nem is igen
süt be a fény , de Te mindenkor szemedben hordozod a fényt - és púpként a
fényképészt . Szívvel - Lélekkel . Lélekkel és nem színtelenül - mégis
elválaszthatatlanul .
Remélem , hogy nem lesz tele a börtön serpákkal . Úgy - e (?) , mert
ezután inkább magam hordom csomagjaidat - a börtönön kívül is .
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
