|
Jogos harag
Kalendárium l999 2004.07.07. 08:20
Csak el ne tévesszük a kétféle haraggal szembeni valóságos érzékenységünket, akkor minden rendben lesz.
A bűnös harag
Azonnal megutáljuk a dühös embert, ha egy pillantást vetünk rá. Fogai csikorognak, mint mikor a komondorok egy koncnál találkoznak, hangja üvöltő, mint az oroszláné, szája csak úgy önti az átkot, káromkodást, mint a hordó a vizet, ha oldala kilyukadt. Arca vérpiros, mint az út széli pipacs, nyaka kidagad, mint a duda, keze reszket, mint a nyárfalevél. A dühtől nem érzi a sebet, melyet dulakodás közben kapott, vagy a fájdalmat, amelyet embertársának okozott. Csak egyszer látná saját magát ilyen állapotban, soha többé nem ragadtatná el magát.
Az ilyesféle dühöngés megemészti az egészséget, nem egyszer halált okoz. „Mi a bajom, mondja már meg, doktor úr!" - szólt egy ifjú az orvosához. „Hát az, amit már sokszor mondtam!" E válaszra felfortyant a beteg, és tombolni kezdett. Az orvos nyugodtan levette a tükröt és odatartván eléje így szólt: „Nézze, nézze csak, kérem, milyen igazam van: nézze meg benne önmagát, és ne tagadja többé betegsége okát. Semmi egyéb e nyavalya, minthogy ön egy méregtarisznya. Igen, az ilyen hányszor
kap mérgében haragos görcsöket, hányszor éri gutaülés, bénultság! Ha bántanak, dühbe jössz? Hál gondold meg: vagy megérdemled azt a gúnyt, korholást, amellyel illetnek, vagy nem. Ha megérdemled, akkor csak dugd zsebre szótlanul béredet. Ha pedig meg nem érdemelted, akkor meg örülj és vigadozzál, mint akit ezüst helyett arannyal fizetnek ki, mert egy megaláztatás - békén elviselve - többel ér száz dicséretnél.
Egy mérges asszonynak, ki sokszor ártott a haraggal másoknak s magának, egy orvosságosüveget adott az orvos, meghagyván, hogy valahányszor megharagszik, a benne levő folyadékból vegyen be egy kanállal, de le ne nyelje mindaddig, míg az egészen meg nem melegedett a szájában. Néhány hét múlva elment az asszony ismét az orvoshoz, és arra kérte őt, ismét írja fel az orvosságot, mert nagyon jót tett neki. „Hát, fiatalasszony" , felelt neki az orvos, „azt az orvosságot maga is megszerezheti magának, mégpedig a csapból, mert az nem volt más, mint tiszta víz. Nem is az volt a maga orvossága, hanem a szájának a hallgatása.
- 2 -
A jogos harag
Fából vaskarikának tűnik első hallomásra a Szentírás e mondata: „Bár haragudtok, ne vétkezzetek." (Zsolt 4, 5) Pedig nemcsak hogy lehet, hanem kell is haragudni bizonyos esetekben, amikor a bűn ellen, Istenért síkra kell szállni. Jaj annak, aki ilyenkor behúzza a nyakát, nem mer szólni, sőt kiabálni!
„Te Pisti!" - szólt fiának az apa játék közben. „Menj el a boltba és hozz egy kiló kenyereit" A gyerek bosszankodni kezd, hogy abba kell hagynia a játékot, s mire visszajön, pajtásai szétszélednek. Duzzog. tehát, odavágja dühösen: „Nem megyek!" Erre az apja jön méregbe, és jól elnadrágolja a fiát. Itt mindketten haragudtak. A gyerek vétkezett, de az apa nem. Sőt kötelessége' volt megbüntetni, engedelmességre szorítani fiát.
Aranyszájú Szent Jánosnak, Konstantinápoly pátriárkájának Kr. u. 400ban szintén nemes harag lángolt lelkében, midőn Eudoxia császárné nyilvános vétkeit a szószékről ostorozta. Többek közt így beszélt: „A gazdagok és királyok semmik földi
hatalmasságuk nélkül. Az elhatározott ember, aki fél a haláltól, megteheti mindazt a hasznost, rendkívülit és nagyot, amit csak akar, mivel az arany becse meghátrál a véré előtt, az az ember, aki így gondolkodik, hasonlilhatallanul nagyobb és nemesebb, mint az összes gazdag együtt véve."
Ilyen szent harag a szülőké, apáké, anyáké, nevelőké, egyházi és világi elöljáróké is, midőn gyermekeiket, alattvalóikat, a rájuk bízottakat hibáikért, bűneikért intik, feddík, büntetik. Ilyen harag nélkül a sarkalatos erényeket: az igazságosságot és a lelki erősséget sem lehetne gyakorolni. Ilyen haraggal eltelve lenni nemcsak nem bűn, hanem szigorú kötelesség! Éppen akkor vétkeznénk, ha nem támadna fel szívünkben, és tétlenül, ölbetett kezekkel szemlélnénk, hogy a mi jóságos Istenünket bántják és lelküket terhelik az emberek bűnökkel, és főleg azok, akiknek gondviselését reánk bízta az Úr. Tehát meg kell büntetni a rosszat, hogy megjavuljon, vagy hogy így a rossztól másokat elrettentsünk.
| |