|
Levél Anonymához 5.
Puszta Sándor 2006.04.05. 11:24
Ablak. Azon keresztül száll beléd a fény, a világosság. A fák színe, pillangók tarkasága, rét pompája, felhők bűbája, a végtelen horizont játéka, vetés hullámzása, hullámok hintázása, harmat csillogása, virágok virulása. Azon keresztül látod meg édesnyád, édesapád arcát...Ő figyelmeztet mindenre, ami körötted van, s oly tökéletesen örökít meg minden mozdulatot, színt, tárgyat rostidegei százezreivel, hogy nincs a világnak az a tökéletes fényképezőgépe, mely megközelítő hüséggel tudná utánozni.
| |