|
Levél Anonymához 7.
Puszta Sándor 2006.04.07. 08:35
Ede, bibe, ame, post mortem nulla voluptas! Egyél, igyál, élvezz, halál után úgy sincs élvezet!
Borzasztó és megdöbbentő az a rémület, ahogy ezek a koravének,az egyre növekekvő árnyakat és egyre fogyó estéket fogadják. Mindig hangosabban sikolt fel bennük és vádol az eljátszott öregség, egy nagy önmarcangolássá titánodva belül:
Szépség, tisztaság, igazság
Lekacagott szavak,
Oh, bár haltam volna meg akkor,
Ha lekacagtalak,
Szüzesség, jóság, bölcs derékség,
Oh jaj, be kelletek! (Ady)
| |