Levél Anonymához 8.
Puszta Sándor 2006.04.08. 16:57
Nagy Frigyes Brandenburgban meglátogatott egy falusi iskolát. Éppen földrajzóra volt
és a császár megkérdezte, hogy hol fekszik a falujuk.
Poroszországban, felelte a megkérdezett. És hol fekszik Poroszország: kérdezte tovább a császár. Németországban. És Németország? Európában! És Európa? A világban. És hol fekszik a világ? volt a császár utolsó kérdése. A fiú egy pillanatra elgondolkodott, aztán kivágta: A világ Isten kezében!
Meddig tart, míg e világot bejárjuk és eljutunk Isten tenyerébe . . .
Két lábat adott az Isten, hogy mind a kettőt használjuk. Ne sántikáljunk tehát, ne botologjunk. Álljunk meg a lábunkon és ne tudjon ledönteni róla semmi. Ne vegyen le lábunkról a mézes-mázos hízelkedés vagy fenyegetés sem. Nagy sebességgel el kell menekülni a bűn elől.
Szégyen a futás, de hasznos! S nem bátortalanság a bűn előt futni. Minden lehet gyávaság, csak ez nem! Gondolkozz csak el rajta Anonyma.
|