Levél Anonymához 10.
Puszta Sándor 2006.04.10. 11:33
Kamaszok: . . ." Néha portyáznak kamasz fák erdejében s megráznak egy-egy titokzatos lombot.
Csodálkozva állnak virágok záporában
Mit egy kéz nemrég beléjük oltott.
Káváját döngetik ezerféle kútnak,
Ők másoknál mindent százszor jobban tudnak!
Mégis lomhák. Lusták. Tétovák, félszegek,
Ha új arcuk magukban előtünik,
Crédót vall büszkén, bátran mindenik.
Aztán csend lesz, mély álma lesz a fáknak.
Ádventek suttognak. Valakire várnak . . .
Azt hiszem, ehhez nem kell magyarázat.
Valakire várnak...
S az a "valaki" te vagy, Anonyma . . "
|