|
24.levél
Puszta Sándor 2006.04.25. 07:51
Jáki pusztán egy prima versenyparipa volt.
Nagyszerü, pompás, nemes ló. Csodájára jártak. Egyidőben minden nagydij győztese, minden verseny kedvelt favoritja és nyerője, verhetetlen volt. Örömmel és halálos biztonsággal fogadtak rá, mert mindig elvitte az első dijat, sosem okozott csalódást vagy meglepetést. De egy baja volt, s erről nem tudták leszoktatni: földet evett . . . S belepusztult!
Ha tudjuk, hogy valalmi káros ránk, azt nem keressük, azt kerüljük, azt nem esszük. A tisztátalanság a lélek földevése. Írd fel mindenfelé, noteszedbe, füzetedbe, naplódba, szívedbe, lelkedbe, hogy mindig lásd: földet enni tilos!
| |