27. levél
Puszta Sándor 2006.04.28. 14:31
A világ meg forog, forog, mint egy óriás kerék, Jézus Szentséges Szívébe takartan.
Aki áll s csak arra vár titokban,
Mikor kapcsoljuk szívünket föld helyett az égbe!
Keresztalakban tartja a kezét,
Nézi London játékát, nézi Hitlerét,
Nézi Moszkvát, Madridot, s szemét
Nem kerülheti semmi el, az a pici kéz,
Mely beteg anyjának ép most inni ad.
És megfizet nekem, neked, neki.-
Elalszunk. Kifáradt aggyal,
elkopott idegekkel
S mire az óra veri a hármat, Mellettünk kimért, lumpoló és ványadt lábbal eloldalog a Sátán és nevet, Mert a bemondó Ő volt, nahát, ilyet!!!!!!
|