|
30. levél
Puszta Sándor 2006.05.01. 16:49
A világvárosokban telve a templomok. Mindenütt májusi ájtatosság. A kapunál egy idegen . . .
Itt egy diák. Ott férfiak. Munkások, tisztviselők. Egész nap a gép ritmusát s a hivatal porát szívták magukba. Az utcákon az asztfaltkultúra üres rothadása veszi körül őket. Lekonyult fejű virágok. De a májusi ájtatosság alkonyatában felveti szemét a lelkük. A kezek csendesen összekulcsolódnak. A lélek kifeszíti szárnyait és tiszta, tiszta légkör ereszkedik alá . .
Anonyma, az élet mély és a mélységek átrepülésére szárny kell!! A lélek szárnya. Szívtisztaság, szüzesség, értelmes életet, eszményt jelentenek. Szüz Mária anyai küldetése beragyogja a szíveket, és a templomajtókon át jut el a padlásszobákba, pincelakásokba, és a bűntanyákra is eljut. Sugara minden falon, álarcon áthatol. Száz és száz évek kívánsága, hogy betöltsd a hivatást, amiben teremtőtárssá szánt az Isten. Rajtad múlik mivé zülleszted magadat, félreértett szabadságjogodra hivatkozva, kiszolgáltatva magad a lelki halálnak, testi nyavalyáknak, csődembereknek. Imádkozzál és dolgozzál. Sok erőt kívánok hozzá, csakis érted aggodalommal.
| |