|
Életbátorság 4.
Poós Rezső 2006.07.07. 09:21
És mégis a szem, melyet megvakíthat minden porszem, mely káprázik és révedez, mely szeretettel vagy közönyösen, mosolyogva vagy keseregve, de majdnem mindig részrehajlóan ítél, hites tanuja az igazságnak és hamisságnak, multnak és jelennek, történelemnek és bírónak, mondja egy szellemes megfigyelő.
A szem az ablak, melyen a lélek kinéz a világba, de aki befelé néz, többet lát. Az egész vlágon nincs annyi néznivaló, mint a belsőségeken!3. Életünk is nagy titok. Minduntalan leüt lábunkról valami váratlan, mint a tagló, valami váratlan csapás vagy varátlan szerencse. - Az élet eseményeivel épugy nem lehet vitatkozni, mint a karddal, mely keresztüldöf, mondja Viktor Hugo. Titokzatos, váratlan, kiszámíthatatlan és megmagyarázhatatlan hatása van egy szónak, melyet mondunk vagy hallunk, egy jó vagy rossz cselekedetnek, melyet teszünk vagy rajtunk tesznek, vagy elmulasztunk, egy mondatnak, melyet olvasunk, egy embernek, akit látunk, egy könnnynek, melyet letörlünk. Néha baj ér és mintha szerencsepók mászott volna meg, nagy jó lesz belőle, de máskor úgy ereszkdik le a csapás, mint a négyszázéves pók az ódon mór palotákban, mely néha elhagyja rejtekhelyét, leereszkedik és az összes lámpák olaját kiissza; kiszívja az ember életerejét és tönkre teszi..
| |