|
Életbátorság 5.
Poós Rezső 2006.07.07. 09:29
Akik a nyugati tengereken jártak, mesélik, hogy vannak denevérek, melyek egész nap a szigetek fáin lógnak, mintha óriási diók volnának, de éjjel az emberekre szállnak s reggelre a fák alatt halottakat találnak, kiknek nincs vérük.
Vannak emberek, kik ezen diókhoz hasonlitanak, mi sem árulja el küvülről belső mivoltukat, de ha az éjféli bánáat óráján találkozik velük valaki, kiszívják belőle az erőt és reggelre halott. Hányi ilyen halott jár köztünk és mennyi arc van, mely könnyben ázik. Hosszú hetekig, hónapiokig, évekig járnak itt körölöttünk nagy halkan emberek, akik nagy terheket hordanak, míg egyszerre csak eltünnek, és talán mi magunk vagyunk. Nem írják meg, nem mondják meg, miért mentek el, ki bántotta őket, visszatérnek-e: szinte lábujjhegyen távoznak, a másvilág ajtócsapódását nem hallani utánuk és egy fájdalommal van itt kevesebb, egy titokkal van több.
| |