|
Életbátorság 8.
Poós Rezső 2006.07.09. 09:17
Az ember menekülni akar a belső bajoktól, disszonanciáktól, békétlenségektől. Jó, jó, meneküljünk.
Menjünk fölfelé, a magasságokra, ott nagyobb a csönd, szélesebb a határ és közelebb vagyunk az angyalokhoz. Igen ám, de kis idő multán valami kellemetlenkedik bennünk, ugyanaz, ami elől menekültünk: a megszokás, a közöny, a nyugtalanság. Hát meneküljünk lefelé, Daphne hűs berkeibe, az antiochiai illatok és rózsakoszorús menetek közé, ahol zaj van és kacaj; talán elnyomja a küső zaj a belső zajokat. Igen, ha birnánk valamitől megszabadulni, ami egy idő munlva rosszkedvüen és savanyúan néz ki belőlünk a szemeken. -
Ez van, hogy a fölfelé menők mindig lefelé menőkkel találkoznak. Vannak azonban akik nem menekülnek, hanem helyben védelmi állásba helyezkednek, s ezek az okosabbak, mert tudják, hogy mindenkinek saját fegyverezetében kell megvívnia életküzdelmét s erre mindenki éppen elég erőt kapott. Elég a kegyelem, melyet tőlem kaptál, mondta az Úr Pál apostolnak.
| |