|
Életbátorság 19.,2o.,21.,
Poós Rezső 2006.07.23. 18:58
Az élet egy nagy országút: alig érünk egy-két állomást, kocsisunk a sípba belefúj s minket is szétfúj hirtelen(Heine.)
Élünk, halunk, részegszünk, adót fizetünk, gyógyszerrel töm telel a doktor és - fucs!
Egy kis pára, kéj, gőg, hírszomj, játék, azután örökre éj, gúnyolódik Byron.
Megyünk előre és életünk romjain járunk, a szívünk darabokban hül ki, míg meg nem mozdul a vén ásó, mely minden élőt göröngyök alá temet. (Byron.)
Az élet zárt sorokban marsol : előttünk sokan marsolnak, utánunk is, zárt sorokban.
Az irtózat jelenetein gyorsan tovább marsolunk s a halottas kamrába is csakhamar uj bérlő kerül. A szoba, melyben lakom, mástól maradt rám és csak röviddel azelőtt ürült ki, mint röviddel ezután megint kiürül és máris más van kiszemelve utódul.
Az élet nem kor szerint ad obsitot, a regruta és veterán egymás mellett marsol: ha elesik valaki a sorok összezárulnak, mennek tovább és mint a vízesés vizei nem fogynak el.(Müller.)
| |