Mi történt volna, ha Napoleon előtt sem Toulon, sem Egyiptom, sem a Mont-Blank nem áll, hanem egy vén öszvegysszony, akit meg kellett volna ölnie, hogy tovább mehessen?- kérdi Dosztojevszky. Talán, nem fojtotta volna meg, pedig megölt százezreket, akik útjában álltak. Gondoljunk a pillanatra, mikor Lucifer így szólt: non serviam. Gondoljunk a pillanatra, mikor az Úr Jézus a keresztfán mondta: beteljesedett. Gondoljunk vissza életünkre: ma minden másként volna, ha egyszer valahol valami nem történt volna, vagy nem akkor történt volna, vagy másként történt volna.

Keressük, ami betölti a szívet. Bárhol járunk, ránk estéledik a fájdalom. Emlékezzünk életünk első fájdalmára: azóta egy-egy fájó percen hányszor búsúltunk ezer sóhajjal. Romban hever szívem, korai bős enyészet ül elfecsérelt nyaramon, karomban nem duzzad ér, elköltve életem, tőke és kamat.

Nagyravágyás volt bálványom, szétdült, széttört a mámor és keserv óráján. Az ifjuság kincs és én elvesztegettem, a szívet lázban, egy agyat rímekben, igy beszél egy szomorú óráján Byron.