Életbátorság 31.
Poós Rezső 2006.07.31. 09:49
Néha, mikor egyedül járunk, multunk, szorongásaink, szárnyaszegett terveink, bánataink kórusa kísér.
Előttünk megy valaki -nini, mintha én volnék- fényesség ővezi, elérhetetlen:vágyaink.
Minduntalan beverjük fejünket a jelen vagy jövő falán s hányféle hang kiabál a multunkból! Kidolgozzuk nagy pontosan elhatározásainkat és jó szándékainkat;egyszerre csak elényul egy láthatlan szivacs és letörli őket.(Hugo Viktor.)
A szív mélységeiben nem violák és rozmaringok, ott nagy titokzatosságok vannak; nagy barlangokban laknak ott a szörnyek s szakadékok szélén ugrásra készen lapul talajhoz a rossz.
Ifjuságunk hosszú remény, kurta emlékezés, az aggkor kurta remény, hosszú emlékezés. Nagy kalapácsot kíván a karunk, kicsi hangot a fülünk, egyszer csak kis kalapácsot kíván a karunk és nagy hangot a fülünk, írja valahol Mikszáth.
|