Életbátorság augusztus 1-2.
Poós Rezső 2006.08.02. 11:46
Vén idő, gyors éveid sora könnyet, panaszt, sikolyt, mindent elragad! Az ijfjuság és öregség az élet dagálya és apálya; lassan visszasompolyognak a mélységekbe a vizek, melyeket a dagály hozott.
Az idő mindent megmásít és elhullanak illúzióink, mint a vedlő kígyó bőre(Mussenet.)
Egy kis ránc így szól a másikhoz: fogj meg és befutkározzák az arcot és öregek lettünk.
Hova lesznek a napok és az emberek? A Nagyhárshegyen két fiatal ül egy padon, az utakon sétálók, az erődőből kacagás hallatszik és élénk kiáltozás. Most nap süt, este a városból ide látszik a lámpák fénye; a nap lemegy, a lámpa kialszik; a liget lesárgul; a padra más kerül s egyszerre csak eltünik a pad is, a cserfák és a liget sem lesz többé. Hullámoznak a mély ezredévek és buborékokat hordanak hátukon; a buborékok minduntalan szétesnek. A buborékok a nemzetek.
-Nagy szikla emelkedik a völgy fölé Hidegkút felett, ahol a százados erdő hűsében solymárok szöktek nyeregből az első futamat után hűs vizre, mikor Budáról vadászatra indultak. A szikla kopár és szürke, pedig a verőfény évezredeken át öntötte rá aranyát; most a kálvária három keresztje van rajta.
|