|
ÉLETBÁTORSÁG AUGUSZTUS 7.
Poós Rezső 2006.08.17. 19:37
A világ keserüsége kiáltoz e fejezetben. Göethe, Schiller, Heine, Shakespeare, Byron, Stendhal, Maeterlinck, Hugo Viktor, Dumas Fils, Musset, Balzac, Nietzsche, Lamartine, Emerson, Carlyle, Zola, Schopenhauer, Rostand, Leopardi, Tolstoj, Dosztojewsky, Ibsen, Csehov, Müller, Trine stb., stb. szavait olvastuk. Igy beszélnek az emberek, akiknek a sors, az élet, az évek és a napok szívük gyökeréig fájnak.(Aey.)
Itt nem leljük meg, amiért epedünk. Idegenek vagyunk itt és nem ismerjük ki magunkat. - Tudsz-e a szenvedések céljáról és az élet titkaról feleletet? És arról, ki uralkodik a csillagokon ott fönn és a lelkiismereten itt lenn?
Van egy skót tengerészdal; öreg tengerész ül a kötélcsomón, hátamögött a kikötő és délvidékek pálmái, de a hajós az idegen nagy vizekre néz s a messzeségben elmosódott fátyolos vizeken túl a szülőföld nyájas zöld partját látja, ahol a vén világító toronban csillámlanak a tüzek, a vizeken vitorla árnya leng, sirály röpkod és valahol egy halász dalol.
A lélek is iígynéz néha s az elmosódó messzeségből érzések, hangok, álmok, nyugtalanságok, látások, félelmek kelnek, üzenetek egy más világból, a szülőföldról. A létben vezérel a tünde remény, játékában érzi ey gyermek s biztatja a férfit, mint estéli fény. Nem hal meg, holtat ha temetnek, mert ha sírba száll kimerülten a vén, a síron a fejfa írása: REMÉNY.(Schiller.)
| |