HÉTFŐ

Én még nem birom az igazi munkát, még csak inas vagyok. Elém van kötve a zöld kötény, úgy hivják: reménység.

Eleinte Kedd bátyámnak segítek a mezőn, azután Szerda fivéremnek a műhelyben.Legjobban szeretem testvéreim között Vasárnap bátyámat. Ő a legidősebb köztünk és főtiszteltendő úr. Kétszer egy évben magával visz. Husvétkor ketten megyünk az Úrjézus elé Emmauszba, Pünkösdkor piros ruhában mehetek én is, a vállamra ül és ott marad egy csodálatos égből szállt pirosszemű galamb: a Szentlélek.

Máskülönben csak dolgozom. Este fáradtan dülök ágyba, de az őrangyalokhoz imádkozni sohasem felejtek el. Hét anyó szegény: nincsen cselédünk, csak egy öreg feketeruhába öltözött bejátónőt tartunk: Éjszaka nénit. Ő fektet le engem, elringat, betakargat, szépeket mesél. Ágyam szélén ül, fogja a kezemet, mikor pedig lassan elalszom, kitárja és becsukott szemem elé fellapozza csodálatos szines álmoskönyvét.