A fájdalmak Édesanyjának milyen gyötrelmet jelentett Szent Fiának kimondhatatlan szenvedéseit átélni.

Mi is részt vehetünk minél többször a szentmisén, még akkor is , ha ezért bármiról is le kell mondanunk.

Most egy kis személyes visszagondolást engedjetek meg:

Regőczi Atya vallott  vasmiséjén arról, hogy a Kútvölgyi Kápolnában tartott miséje után   - a mig a Várban lakott-  sietett a Budavári Nagyboldogasszony Templomba, hogy mielőtt hazatér, még ott is lehessen az esti misén. Ő soha nem nevezte Mátyás Templomnak.

Számtalanszor voltam ott jelen magam is, mikor csak estére tudtam részére elrendezni dolgokat.. Atya a Filioliban úgy irja, de én is ugyanazt éreztem mellette, amint kísértem lakóháza kapujáig, mintha kétezer éve az Úrjézus mellett mehetnék. Gondviselője, Ilonka megkönnyebbüléssel hallotta csengetésünket, hogy épségben hazaért az Atya, és már "röpült " kinyitni az első emeleti folyosó ajtót hogy átvegye Isten vándorának  nehéz válltáskáját  tőlem, és köszönje a kísérést. Amíg Ő lejáró képes volt,  együtt mentek haza a miséről.

 Évfordulóját ünnepeljük, a jóságos-anyaszívű Ilonka mennyei hazába térésének, akkor Nagycsütörtök, április elejére esett! 

 Rengeteget tanultam Tőle, türelmes szeretetből, imádságos szorgalomról és önfeláldozó szolgálatról. Mindig az mondta, a mi bérünket odaát kapjuk. Sokáig nagyon-nagyon hiányzott  -mint lelki anyám-  most is naponta imádkozom érte, hogy a Mennyei Atya szeretetközelségében örvendezhessen, s szem nem látta, fül nem hallotta örömben teljenek "mennyei napjai". Amen.Fidelia.