| Üdvözlet : Tegnap MA Holnap- Az imádkozó ember |
Tegnap MA Holnap- Az imádkozó ember
Hegyi Béla író, költő 2008.04.15. 07:32
Sokszor elolvastam már Rónay György négysorosát:
"En mindig csak a csöndet szerettem:önmagamba/ merülni, mint kútmélybe kő, /melynek súlya hulltában egyre nő, / s ha csobban, föl sem ér már a káváig a hangja".
Van akinek a csönd nemcsak születés, halál is. Régi magának pusztulása. A csöndben, amely egyre vastagodik, szélesedik, sűrűsödik a lelke mélyén olyan hívásokat fog fel, olyan suttogásokat hall meg, olyan pisszenésekre lesz figyelmes, hogy észre sem veszi, vezetik őt, viszik őt, terelik őt.
Egy belső ruhatárba, ahol át kell öltöznie. Rétegesen cserélődik róla az elavult, kopott, foltos emberi holmi.
Végül ott áll, meghatottan, új emberként, alig ismerve magára.
Csönd, csönd. Visszhangja sincs.
Csak nyugalma.
Titkolt, szemérmes szeretete, mely csak az imában nyílt és vallomásos.
| |