Üdvözlet : Hali - és ne sírj A.D.2009.05.05. |
Hali - és ne sírj A.D.2009.05.05.
Bősze Emil Miklós 2009.05.08. 07:59
Hali - és ne sírj --- CXLVI. ---
Komoly hatásod van a divatra , csak utánoznak , mint ausztrálok az angol
jelzős szerkezetet . Mindig színjeles voltál , kiütéses sikereid mindenkor a dobogó
legfelsőbb fokát hozták . Nem páncélautón közeledsz az emberekhez , nem
lépsz rá érzéstelenül a pincebogárra . Az osztódással szaporodó gondok , meg
valósággal elkerülnek . Vagy mégsem ?
Mellőzöd újabban a show elemeket , s ami huszonnégy óránál tovább tart , az
már nem is jelent számodra szenzációt .
Az események azonban nem állnak meg , s nem tekintenek jelenlétünkre .
Nincsenek nálad egyenlők és még egyenlőbbek . Nem tudom azonban , hogy
mennyi muníciód maradt , de abban biztos vagyok , hogy nem használnál vegyi
fegyvert , ellenfeleidet még csak véletlenségből sem fújnád be rovarirtó szerekkel .
Egy-egy fel nem bontott levél megannyi bizonytalanságot rejt , de te akkor
örvendsz legjobban soraimnak - ha sírsz . Szóval , amíg az írásokra igény van ,
addig semmi nem reménytelen , s hiszem azt , hogy mindenkiben megvan egy
kétsoros költemény - és miközben (s)írsz , 50%-ban megbékélsz e világgal .
Senki nem ért meg , hogy miért keresed máig is gyermekkorod homokozóját
és azt a hintát , melyet nagyapád szerelt fel .
Olvastam szabad verseid , s egészen jók , de minduntalan visszatér ezekben ,
a volt szomszédfiú - ki máig is agglegény maradt , s kitől úgy mentél el , hogy
egyszer visszajössz , s úgy jössz vissza majd , hogy többé el nem mész - de nem
így történt . Az Élet , minden forgatókönyvet átír .
Most veled látogathatok haza hozzád – kicsiny szülőfaludba , hol házatokat más
lakja már és igen-igen meglepődünk amikor a fiúról kérdezve azt halljuk , hogy anyja
mindenkinek csak dicséri , miközben a falu leányai - meg mélyen hallgatnak .
A fiam nem eladó , hangoztatja csak mindenkinek – a legény anyja .
Vagy mégis ?
Egy fiút harminc ezüstpénzért adtak el , jut most eszembe - akaratlanul ...
Amikor kifelé jöttünk , gépkocsid ablakmosójából , finom parfümöt éreztem ,
ami a reményt jutatta eszembe , színessé tévén a kiutazást .
Azóta , már visszafelé jövünk - de már a parfüm is kifogyott , s most gépkocsid
ablakát sűrű könnyeid zápora áztatja , melyet gépkocsid ablaktörlői képtelenek
letörölni és megérteni , mert valóban felfoghatatlan - mi benned lejátszódott .
Gyermekorrod-gyermekkorod illata azonban - mit sem változott .
.
|