A modell A.D.2009.05.06.
Bősze Emil Miklós 2009.05.09. 07:14
A modell --- CXLVII. ---
A fotós mindenben az eseményt keresi , s az alkalom meg éppen a fényképészre
vár - de vajon találkoznak e ? De hogyan is fényképezhetném le azt amiként a
fenevaddal is szembeszállsz - ha a másikról van szó . Ha óceánod nagy halat fog ,
azt mindenképp megörökíteném - de hogyan ?
Próbaképeim puzzle rejtvényeiből rakom majd össze a kész képet - a tényképed ,
de addig megannyiszor körbe kell járjalak gépemmel , s ha villanást érzékelsz - akkor
mindig közelebb kerültünk egy gondolattal - a kész műhöz .
Az első bevillanás az lehetett , hogy változik a megítélésed , s így örömeidet
másokkal is megosztod - s logisztikai központod újfent a Föld lett .
A második villanásra , már gondolod , hogy mire megy ki a játék és
feszültségoldásként elmondod , hogy eddig a svédeké lehetett a fekve dekázás
világcsúcsa , de már harmadszorra villan a lámpa - s villan be nálam is , hogy azon
agyalsz , hogy legmegfelelőbben add az ívet , amikor bohócos jókedved átvált
akaratosságra , s mintha mániákusan újraellenőriznéd , hogy jól zártad e be titkaid
ajtaját , ami most könnyen megörökítésre kerülhet .
Születni kell mindenre , de ha majd valamelyik világlap borítóján feszíthetsz a
kész képpel , mégiscsak megéri - gondolod magadban , s önmegtartóztatóan
figyelmeztetsz , hogy nem retusált gyümölcsöt szeretnél viszontlátni .
Ezután mozgópadlós gépezetemen fényképeznélek , de erre megcsinálod a nagy
hisztit , s a helyzet pattanásig - a következő kattanásig - feszült is maradt , míg végül
bekattant nálam , hogy mivel is deríthetnélek újra jókedvre , s megkérdezlek , hogy
mekkora vihart is kavartál legutóbbi sivatagi utad során (?) , s evvel minden rendbe
is jött - ahhoz , hogy ott folytassuk , hol már megszűnt a kölcsönös árokásás - a két
fél között .
Hatványozottan igaz rád , hogy nem engeded a polémiát sohasem eszkalálódni .
Hirtelen gondolatváltással azt hozod elő , hogy állampolgár és állampolgár között
nem lehet különbség , s villant megint újra egy nagyott , s ez lehetett talán eddigi
legnagyobb bevillanásod .
Újra szelíd hangon üzensz , s kibújt a szög a zsákból , s megint egy példátlan és
egyedülálló gondolattal kápráztatsz el , hogy a szerelem nem játék , s hiába is
keresnénk azt játéküzletben , s allegóriává dédelgeted szülőfölded szeretetét és
legváratlanabbul előkapsz egy régi fekete-fehér fényképet , melyen egykori otthonod
picike falujának - legutolsó háza látszik , mit újra így - magam is megörökítek .
Derítőfényem kapcsolójának elfordításával jelzem , hogy vége a felvételnek .
Mielőtt elbocsátanálak , még néhány apróságra figyelmeztetlek , ismerve már
személyiségedet .
Vigyázz hát nagyon magadra nehogy elsodorjanak - autóval , vagy autó nélkül .
A dolgok kissé összecsaptak most feletted s az események csak az alkalmat
keresik , hogy rád utazzanak .
Eddig , egy egészen más történetet ismerhettem rólad , de azon bizalommal
engedlek el , hogy most már bátran besodródhatsz a kereszteződésbe , mivel
már látom , hogy sikerülni fog összecsiszolni munkám , s már csupán azt várom ,
hogy az eredmény beszéljen .
Valahol , most azt érezhetem , hogy fényképészi pályám lejtmenete , most egy
felívelési szakaszhoz érkezett el , de ha mégis kételyeid lennének , úgy tekintsd
át holnap az újságosnál - a világ nagy képeslapjainak borítóit , honnan visszaköszön
majd egy leányarc , kezében egy fényképpel , melyről egy kicsiny falu legutolsó
háza látható csak – ami az otthonod volt .
|