Vallomás A.D.2009.05.15.
Emilius emlékíró 2009.05.27. 20:33
Vallomás --- CLIII. ---
Nem üldözöd az afroamerikaiakat és a planktonok egyszerűségével éled csak
életed .
Ezen soraimat azonban egy szomorú hírrel kell elkezdenem . Egy agglegény
barátomat elütötte a vonat . A házasság vonata . De szerencséjére (?) - túlélte !
Már jobban is van , csak igen szokatlanul érzi még magát , de lesz ez még ennél is
szokatlanabb .
Megköszönöm őszinte együttérzésed és elgondolkodom , hogy pont ekkor miért
nem volt bombariadó vagy vasutassztrájk - a MÁV-nál ?
Emlékeid ködösítő spray-jel kezeled és engem is meggyőzve vallod , hogy
gumibottal nem verhető le a szépség és az erény . Verejtékben fürdesz és fájdalomban
törölközöl - de nincs tőkéd , hogy felvásárold az ég csillagait és szétoszd azokat barátaid
között . Igen , túlságosan jólelkű vagy és még véletlenségből sem tartanál meg saját
részedre egy csillagot se . (Kettőt semmiképpen nem !)
Mennyei konzulátusod - templomod , ahová nem kalapodat viszed megmutatni .
Vidámságod valamiképp , mindig átvezet a napos oldalra és amikor egy-egy kirakathoz
érsz , a bábuk megelevenednek és megcsodálnak - ha csupán egy pillanatra is .
Oly szép most minden és figyellek ahogyan önmagad árnyéka kerget - de néha meg is
előz vagy átlépsz azon ahhoz , hogy kaméleonként beleolvadj a világvárosi tömegbe .
Befejezem . Annyi mindent gondolnak rólad és mindenki csak csodálkozhat rajtad ,
hogy miként is élhetsz egy olyan szívvel , amelyiknek még nem találták meg párját ?
Ám - Te a leghatározottabban vallod és vállalod , hogy műszívre azért mégsem szorulsz !
|