Elvitte    --- CLXXXVI. --- 

     Elvitte a szél a hangod - és megfeledkezett , hogy visszahozza .    A viharkor ,

még ott voltál és csupán annyit szólottál , hogy végre most pont azt csinálhatom - ami

az életem .

     Te vagy , ki ismered az utat .    Az út nem igen tudná , hogy merre is folytassa -

nélküled .

     Lapod megszűnt , szerkesztőséged ajtaja bezárt - mégis valamiképpen egy rést

nyitva felejtettél , ahová továbbra is beküldhetem képeslapjaimat , melyeket nagy

szorgalommal gyűjtesz .

     Minden elküldött képeslapom - érdekes mód valósággal éltre kell és akkor amikor

a legvitézebbek is elbizonytalanodnak .

     Nem illő saját képeimet elemeznem , de megörökíthettem tengerparti

partraszállásodat - amikor avval fogadtak a hotelnél , hogy nincs hely .    Hej de

nagy vihart kavartál és annyit villámlott , hogy még vakut sem kellett használnom ,

pedig vakum akkor - akut glimmlámpa sztroboszkópot kapott és azt hitte mindenki ,

hogy ott helyben diszkót nyitunk .

     A lap szünetel , így legalább minden érdek nélkül írhatok rólad - és önkéntelenül

az villámlik be , hogy hol is kezdődtek problémáid , melyekből volt vagy kettő , de ,

hogy hányadik hatványon (?) - azt most ne kutassuk .