A galamb A.D.2009.06.11.
Emilius emlékíró, Lélek-fény-mester 2009.06.17. 06:59
A galamb --- CLXXIX. ---
Egy fiúcska - egyik szomszédjuktól kapott egy kacagó gerlét .
Öröme rövidnek bizonyult mert a gerle nevetve kirepült az őrizetből , s e gyermek
megvigasztalan maradt . A galamb berepült a városba , míg a fiúcska
továbbra is falun ragadt . Abban az érzésében volt , hogy a galamb
lehetett az áldozat - az ő galambocskája .
Az otthonmaradt többi kacagógerlének nevetése elhalkulni tetszett ,
mivel nem jó hírek érkeztek a városból . Bizony szomorú is az , amikor a
vidám kacagást felváltja - az elgépiesült kocogás .
Egy napon megkérdezte fiacskáját édesapja , hogy minden rendben van e ?
A gyermek azt felelte - igen édesapám , minden a legnagyobb rendben - hiszen
a rend minden , jóllehet semmi nem volt rendben .
Mind az matatott fejében , hogy madara nem eshet áldozatul , s már futott
is a városba . A kertváros gyümölcsfáin kutatta galambját és amiként haladt
a belváros felé , egyre hatalmasabbakká nőttek az épületek - miközben az
emberek meg eltörpültek .
A gyermek elfáradt és már-már feladta , amikor megszomjazván betért egy
elegáns bárba , gondolván , hogy kérhet egy pohár vizet - de amint a bárpulthoz ért ,
felfedezte galambját , amint egy bárszéken ült és más jómadarakkal együtt röhög , egy
cserbenhagyott fiúról szóló adomán - és különösen az bántotta a legjobban ,
amikor "galambocskája" – szárnyaival a fiúra mutatván , azt mondotta volt , hogy az
a fiú a történetben éppen úgy néz ki , mint ez a kis kölyök .
Odahaza a gyermeket már mindenki kereste és a polgárőrség is bekapcsolódott
a kutatásba . A rendőrség a titkosszolgálatokat is bevonta a nyomozásba , ám
nem találtak forró nyomot - és ezért nemzetközi körözést rendeltek el .
Magam is tátott szájjal várom csupán , hogy a sültgalamb szájamba repüljön ,
mégis tehetetlenül állok e történet befejezése előtt - és ami a legborzasztóbb az az ,
hogy noha magam is városon élek , ám nem ismerem a várost - de annak lakóit és
bárjait sem .
Főhősünk édesapja azonban kerékpárra pattanva bekarikázik a városba és
érdekes mód (!) ő is megszomjazik és betér a legelső bárba , hol megtalálja tizenkét
éves kisfiát - kezében a már újra mosolygó gerléjével .
Majd - mindhárman elhelyezkednek az egyetlen kerékpáron , mely már nem is a
láncoktól meghajtva haladt , hanem a gerle szárnycsapásaitól és azon erőtől , amely
a visszatért kacagás általi örömben és a Hazatérés lehetőségében rejlett .
Kedves Olvasóm - kívánom , hogy légy nagyon boldog !
Ajánlás , ha végére is : „ …és monda néki az ő Anyja : Fiam , miért cselekedted ezt
velünk ? Ímé Atyád és én - nagy bánattal kerestünk téged : „
|