A puszta A.D.2009.06.17.
Emilius emlékíró, Lélek-fény-mester 2009.06.23. 19:16
A puszta --- CLXXXVII. ---
Mindenkit és mindeneket magad mögött hagyva várod , hogy elindulhass a
pusztába .
Egyedüli hely már csak a puszta maradt , hol még nem próbáltál szerencsét -
szerencsédre .
A puszta , az meghatározásilag egy olyan hely , ahol-amiből hiányzik mindaz ,
mi különben ott szokott lenni - és ott van minden - mi egyébként nemigen hiányzik .
Sohasem értettem logikádhoz , de hozzád sem - pechemre ...
Nem is tudom , hogy mi is lesz ebből és ez lehet az egyetlen szempont , ami
reményt rejthet , azon a határon túl ahol véget ér a bőség - és elkezdődik a puszta .
Látom határozottságod , s ez nem mutat pusztaismeret hiányára - mégis féltve
engedlek el , hiszen bármi megtörténhet veled , de ez különös hangsúllyal és
nyomatékkal érvényes a pusztákra .
Petőfi Sándor is „A puszta , télen” át tört be a Fagyosszentek irodalmi körébe , hol
jutalomként egy liter kilencven fokos - pontban derékszögű fagyálló folyadékot nyert ,
melyet máig is őriznek a Hortobágyi Nemzeti Parkban található T - 34-es tank
hűtőrendszerében ...
Ha Petőfit most veled tudhatnám , úgy megannyi világirodalmat gazdagító verssel
térhetnétek vissza - de Petőfit még máig is keresik a Segesvár melletti fehéregyháziak ,
ugyanis a helyi levéltár máig nem találta meg halotti bizonyítványát , így Petőfi minden
valószínűség szerint még él , s aligha öregedett meg - vélem én , verseit ma is
elolvasva .
Elindulsz hát tulajdon életed puszta helyeinek felkutatására , mindenféle
pusztaismeret nélkül , ám téged jól ismer a puszta és elfogad - mivel kihasznál és
talán beléd is őrül - az örömtől persze .
Mielőtt elindulsz - megkeresel , s ezt tisztelem benned és várnád , hogy mondok
talán valamit - mi visszatart , de nem - ezért Te beszélsz és feltámad benned a
szónok .
Elmondod még a nagy út előtt , hogy ne ijedjek meg , s ne is féltselek , mivel a
puszta az táplál és jóllakat - akár negyven esztendőn által is . Semmi kérdőjelem
sincs efelől .
Felvilágosítsz még , hogy a fekete holló is festi haját , azaz tollát , de nem
értem , hogy miként kerül ez ide - és avval fejezed be , hogy Te majd újjáépíted a
Colosseumot - és efelől valóban semmi kétségem - szépségem .
Elvonulnék magam is a pusztába írni , s ha nem kelne életre , úgy hiába is
mentem , de Te elmész mert bátor vagy és már fel is karoltak a felhők !
Gazdag képzeletvilágoddal felköltöd-feltöltöd a pusztát , majd flopeszre mented -
és amiként egyre mélyebbre haladsz és érzékeli lépteid a puszta , máris virágba
borul de megjelennek a pusztázó betyárok és elrabolnak , hogy majd tőlem kérjék
a válságdíjat – cserébe személyedért .
Történetem „pusztán” ennyi .
|