Üdvözlet : Várnak a hegyek A.D. 2009.08.02. |
Várnak a hegyek A.D. 2009.08.02.
Emilius emlékíró, Lélek-fény-mester 2009.08.01. 21:35
Várnak a hegyek --- CCXXVIII. ---
Annyi szépet tanulok mind (h)egyre tőled és fejleszted mindenkori látásomat
képes beszédeddel és beszéded (fény)képeivel .
Nagyon sajnálom , hogy nem él már Édesapád , viszont él bennem egy kedves
történet róla , mellyel – kikerekedtél és
amikor a térképen mutatod a hegyet – oly nagynak látlak , hogy akár tanári megtiszteltél .
Még kisleány voltál amikor Édesapád a hegyekbe vitt kirándulni , de ennek előtte
mintegy felkészítésként mind azt ismételte gyermekeinek – köztük neked , hogy :
gyermekek , várnak a hegyek – és bármily hihetetlen is lenne , a hegyek valóban
vártak .
Avval kezdettem , hogy amikor kisleány voltál , de felnőttél
diploma nélkül is földrajzot taníthatnál , az élet nagy iskolájában – ahová járunk …
Édesapád elment – mit igen sajnálok , de hangja tovább élt benned , hogy
gyermekek várnak a hegyek , mely hang egyre mélyebbről visszhangzott ,
mígnem egymagad nekivágtál a hegynek - Édesapád nyomdokain .
Talán az lehetett benned , hogy rálelsz Édesapádra , kit elragadott a lélek és
letett valamelyik hegyen (vagy völgyben) ?
A hegyeknek határait egy olyan szájnak érzékelted , ahová miután beléptél –
folytathattad utad a hegyek gyomra felé – hol Édesapád vár és addig is mind
biztatott hangja : gyermekem – várnak a hegyek .
Az emelkedők , emelkedőket hoztak és erőd már csak a hang vonzásából
merítetted és egy-egy tisztavizű hegyi forrásból próbáltad mérsékelni –
olthatatlan szomjad .
Még ott állottál a hegy legmagasabb csúcsán – amikor egy tüzes felhő jelent
meg , ahová kecsesen átléptél , mint aki egész életében erre a pillanatra várt .
Már nem mehettem utánad de mielőtt nagy hirtelenséggel átszálltál volna
egyik világból – a másik világba , még hátrafordultál , mint aki érzi , hogy követi őt
valaki – de csupán azon határig , ahonnan már nem szükséges útlevél és sorompó
sincs , csak felhő és felhők , amelyek egyikére ha ráülsz , megtalálod az Atyát ,
ki éppen Édesapádat hallgatja – amint boldogan mondja és mutatja , hogy a
leányom utánam jött és minden földi értéket hátrahagyott , hogy melletted
lehessünk .
Ott álltak és sorakoztak a felhők , hogy kövesselek de nem volt erőm , hogy
átlépjek mert még úgy vonzott a Föld , de már nem a minden kívánsága annak ,
hanem csupán mindazon helyek amerre megfordultál – és földrajzot tanítottál , hol
most virágoskertek sorakoznak , melyen még a gőgicsélő kismadárkák is
énekükkel szirénekként kísértenek : e-mail - várnak a hegyek .
E-mail azonban makacs és visszatér a város füstjébe - fekete(kávé) tengerébe ,
mely tengerben ott tükröződnek mindazon felhők , melyeket elmenni hagytam és
nem térnek ugyan sohasem vissza , mégis fotóalbumom gazdagítják , miközben
magam meg eltűnődöm , hogy mára már több vár rám – egyszerű hegyeknél ,
vagy nagyszerű felhőknél .
M B - 2009 július 26
|