Jézus Szíve gonoszságainkért megtört Szív.

Drága Mennyei Édesanyám! Mennyi bántalmat kellett elviselnie Szent Fiadnak!

Mennyi meg nem értést, gyűlölködést, ellenségeskedést kellett átélnie, pedig Ő mindenkivel csak jót tett, mindenkin csak segített! Olyan fájdalmasan érintette az emberi gonoszság és aljasság! Az Ő érzékeny, istenemberi Szíve hogyan gyötrődhetett emiatt!

Minden szavába bele akartak kötni, még a kákán is csomót kerestek. Még apostolai részéről is mennyi meg nem értésben volt része! Egyedül Te értetted meg Őt, Mennyei Édesanyánk!

Tanuságot tett az igazságról és saját küldetéséről. Milyen csodálatos volt a magatartása szenvedésének egész ideje alatt! Pedig Szentséges Szíve tele volt keserűséggel és bánattal, a szemei könnyel. De nem szenvedései miatt, hanem azokért, akik még a kínjaiból is gúnyt űztek.

Ez volt az emberiség legszörnyűbb bűne, hogy Istenét és Teremtőjét minden ocsmánysággal illette. Jézus pedig mindezt, teljesen kiszolgáltava az emberi gonoszságnak, szó nélkül eltűrte és elszenvedte. A szenvedések gyötrelmei, az emberi gonoszság és aljasság hullámai összecsaptak a feje fölött. A Megváltó azonban Mennyei Atyjától kér bocsánatot a nevükben, hiszen ezek a szerencsétlenek nem tudták, mit cselkszenek.

A Fájdalmak Anyja a legerősebb asszony. Égig ért a fájdalma a meggyötört Szentséges Szívnek, Akinek talán az okozta a legnagyobb kínt, hogy olyan sokan nem értették meg Jézus Szentséges Szívcének végtelen szeretetét, és bűnt bűnre halmozva egyre több fájdalmat okoztak Neki.