Várakozásban   --- CCCXXXV. ---

     Állandó várakozásban vagyok , anyám méhétől fogva .

Huncut félmosollyal nyugtázod , hogy nem győzöm kivárni , míg zöldágra vergődsz .

     Bár nagyon egyszerű lépésekkel , mégis színpadi rutinnal vezetsz rá

hopponmaradásom eshetőségére , ha nem kötünk előre alkut .

     Nem hiszek a hallgatólagos megállapodásban , csakhogy az előre megírt

forgatókönyved szerintieket , sohasem láthatom – tisztán .    Pedig magad is pedáns

vagy és takarítónőddel külön „ablakmosatod” fényképezőgépem optikáit , amivel

örökösen igyekszel zűrzavart kelteni – ha éppenséggel nem lenne .

    Sokszor elidőzöl a pénznyerő automaták körül és órákon át figyeled , hogy ezen

gépek miként nyelik el a pénzt – miközben magad meg sehol nem nyersz …

     Jó ideje figyelgetem arisztokratikus felfogásod-elkülönülésed és jelzésértékkel 

bírhat számomra amikor példacímtárad a nomenklatúra személyeit tartalmazza .

     Valamiképpen üres most mosolyod és azt szűröm le mindebből , hogy ma már

nem lehet apró ajándékokkal – nagy barátságokat szerezni .    Ez , rég volt .

     Elgondolkodtat azonban az , hogy miként is értesülnek ellenségeid arról , amit

arisztokrata körökben elfecsegsz ?  

     Van valami , mit csak magam érzek – és úgy elmondanám ezen keserves 

dilemmáimból mindazokat melyek nemes motívumokat hordoznak , csak meg ne

halja a ma nomenklatúrája ! 

     Mégis azt remélem most , hogy nincs messze az az Idő , amikor a mondatokat

nem kérdőjelekkel kell elkezdenünk és az álmainkból való felébredés meg nem   

nagy és fájó felkiáltójelek sokasága  lesz .    Köszönöm ha velem maradsz – még egy

kicsit …