| Üdvözlet : Álmodd tovább volt iskoládat A.D.2008.10.02. |
Álmodd tovább volt iskoládat A.D.2008.10.02.
Emilius emlékíró 2009.05.21. 06:40
--- Álmodd tovább , volt Iskoládat ! ---
Bevezető gondolat : Oh te rest , meddig fekszel még (v)ágyadban , mikor kelsz már fel álmodból ? Így jő el a te szegénységed , mint pajzsos férfiú . ( Példabeszédekből )
Már tudhatod azt , hogy állandóan magammal kezdem el - gondolataimnak sorát , valójában azonban mindig olyan szeretnék lenni , mint Te . Személyed - példám . Bonyolult vagyok és félek magamtól . Segítségedet kérem ! Gálánsan betessékellek hát (b)irodalmomba , s nem engedlek el .
Kéretlen szövetségesem , az Idő - mintha most ellenem fordulna , s tudtam is mindig , hogy ólomlábakon jár , s nem fehér tűsarkú-cipőkben . Az Élet , mint a mocsár - bár megtörheti akaratom , de erőm még valahol (v)érzik – ha volt Iskolámra gondolok .
De , lássunk Téged ! El tudsz hitetni dolgokat Magaddal . Megannyi hadsereg ellenében győzöl , de elbánsz a Reád vadászó darázzsal is . Pörögsz és forogsz . Energiád és elszántságod - lankadatlan . Hetente - legkevesebb hét napon át dolgozol , napkeltétől - napnyugtáig . Szeretet mutatsz és adsz , s nem szabályokat . Kerülöd az elringató illúziókat . Nem gondolod pocsolyának a Csendes-óceánt . Gyöngédséged mégis , a Tieidnek tartod . Van Szemed a szépségre , s nem aludt még ki a fény - Szemeidből . Ilyen kívánnék lenni - magam is, hogy ne élettelen szoborként tekintsenek rám - az emberek ...
Soraimat olvasva átalakulsz , s elegáns ifjúvá változol , s reménykedsz , hogy ó bárcsak sose érne véget e levél , de véget ér . Késő , vége már . Menj , eredj haza , mielőtt elnyel a város , vagy a honvágy és keresd meg ifjúkori nyoszolyádat , hogy tovább álmodd - a befejezhetetlen álmot - volt Iskoládat .
| |